Showcast. Műsorok, szívvel, lélekkel. Műsor betöltve. Hosztok élesítve. A rendszer készen áll arra, hogy felkészítsen téged az okosotthonok legfrissebb trendjeire, az alapvető tudnivalókra.

- Kezdünk.

- Szevasztok, kedves hallgatók, itt vagyunk ismét egy újabb Okosotthon Klub epizóddal, és ma arra gondoltunk, állandó hoszttársammal, az okosotthon guruval, Zsák Petivel. Szia Peti!

- Sziasztok!

- Arra gondoltunk, hogy ma egy kicsit az otthon bütykölgetőknek kedvezünk, vagy inkább azoknak az embereknek kedvezünk, akik nem biztos, hogy csak annyit szeretnek, hogy odaraknak valami eszközt a dohányzóasztalra a nappaliban, és akkor az úgy működik, hanem hogy azért szeretik látni azt, ha valami az ő kezük munkája, és úgy indul el. Úgyhogy, hogy hívjuk ezt a DIY?

- Csináld magad!

- Igen, a DIY.

- Hobbistáknak kicsit kedvezünk, és végigvesszük azokat a dolgokat, hogy hogyan is indult el így az elmúlt években ez a nagy őrület, meg, hogy milyen eszközök vannak egyáltalán ezekben a kategóriákban, hogy nemcsak megveszel egy nagyon fancy csilivili, nem tudom, egy okos hűtőt, és akkor azt beállítod, hanem hogy elkezdett szépen így otthon bütykölgetni a dolgokat, összekötsz, programozol, forrasztgatsz, szoftveresen, hardveresen is közreműködsz az egésznek a kialakításában, és végigvesszük, ha a teljesség igénye nélkül is, de az összes fellelhető eszközt. És hát csapjunk is bele, hogy kb. mikor indul ez az egész nagy őrület. Itthon vagy úgy a világon, és mivel indul el?

- Ha belegondolunk, akkor olyan öregek vagytok, mint én, akkor mond valamit nektek az, hogy elektrotechnika magazin, ami kifejezetten ez a hobbista bütykölgetőseknek szóló magazin volt. Egyébként most is meg lehet találni, és akkor sok hasonló hobbi elektronikus hasonló maradt meg a neten, mint már nem létező újság, de nagyon sok ilyen ötlet van benne, ahol az automata kávéfőzőtől a vekkerórán keresztül mindennek a bütyköléséről szó volt. Ez tipikusan az a kategória, amikor hobbi, ott van az ember, szerelget, pakolgat, és volt már egy-két olyan dolog itt a 70-80-as években is, amit ma már okos eszköznek neveznénk, de a mai megoldások azért messze voltak még. Tehát a legnagyobb hátulütője a dolognak az volt, hogy hogyan jut az ember olyan valamilyen kontrollerhez, amit programozni lehet, működtetni lehet. Leginkább azok voltak szerencsés helyzetben, akik vagy szakmai háttér miatt, vagy hasonlókból a Plc-khez hozzáfértek. Ugye a PLC-ről annyit kell tudni, hogy ez egy ipari automatizálási eszköz. Ugye maga a PLC, az egy programozható kis, hát hívjuk a miniszámítógép elődjének, talán így lehetne a legjobban összefoglalni. A lényeg az vele, hogy vannak neki mindenféle kimenetei, bemenetei és ezeknek a kimeneteknek és a bemeneteknek a jeleit össze tudjuk hangolni, tudjuk mindenféle automatizálást művelni rajta. Ez egy viszonylag egyszerű irányvonalat képviselt az elején, tehát, hogy minél inkább hasonlítson az elektrotechnikusoknak vagy a műszerészeknek a megoldásához. Tehát konkrétan a programozás is inkább hasonlított ahhoz, hogy mondjuk ide berakunk egy mit tudom én, ellenállást, vagy satöbbi ilyen jellegű felületen próbálták összerakni az automatizációkat, vagy pedig hát a nehezebb irányvonal, amikor programozni kellett keményen, akár egy Assembly jellegű gépi kódú programozásban is. Tehát, hogy ez nem mindenki játékszere volt.

- Most sem nagyon.

- De most azért lényegesen egyszerűbb ehhez a világhoz képest.

- Nyilván.

- Mondjuk azt, hogy akkor azért tényleg olyan háttérrel kellett rendelkezni, amit egyébként nem lehetett megszerezni úgy, mint most. Tehát, hogy most felmegyek a Jude mire beírom, hogy PLC basics, mondjuk, és akkor rögtön kapok 4-5-6 olyan megoldást, amit hogyha végighallgatok, akkor lesz-e képem nagyjából egy PLC programozásról. Hát azért a 80-as években a könyvtárat bújni kellett ahhoz, hogy olyan anyagot találjunk hozzá, amit meg lehet ezt tenni. Szóval ugorjunk talán oda, hogy még nem is az internetes megoldások, hanem az első olyan mikrokontrollerek, amik elérhető árúak lettek, könnyebben hozzáférhetőek, és főleg az, hogy oktatási célból születtek meg. Ez azért fontos, mert a legtöbb ilyen, és amiről most beszélni fogunk, a legtöbb eszköz, alap irányvonala az volt, hogy valamilyen, vagy általános középiskolai, vagy egyetemi oktatáshoz kínáljanak valamilyen alapvető, egyszerű, olcsó megoldást, és ebből próbáljanak rendszereket építeni. Így született anno Olaszországban is 2005-ben az Arduino, ahol a cél az volt, hogy egy olyan kis egységeket, ugye itt az érdekessége, ugye ez a single board PC iránya, computer irányát célozta meg, hogy egy nyákon volt minden, nem úgy, mint a számítógépben, régebben bepakolva ugye a kis videokártya, satöbbi, satöbbi, hanem egyben van minden. Most már ez nem olyan újdonság, mobiltelefonok korában, hogy egy mobiltelefon is kvázi így működik, de hogy ekkor ez egy érdekes koncepció volt, és a nagy előnye ennek az Arduinos irányvonalnak, hogy mivel ez egy nyílt forráskódú megoldás volt, mint szoftverileg, mint hardverileg, ezért a hardver legyártása is. Talán az Arduino volt az első ezen a piacon, aki így indult, hogy őnekik volt saját gyártásuk, Olaszországban legyártották a nyákot, nem volt olcsó, nem volt olcsó, viszont elérhető volt maga a nyák tervezési minta, és Kína ekkor kezdett el fölfelé futni. És a kínaiak gyorsan meglátták, hogy ezekben a megoldásokban, és így, hogy nyílt forráskódú kvázi nekik le se kell koppintani valamit, idézőjelbe téve, hanem hozzáférnek legálisan, és használhatják, megcsinálhatják. Elkezdték ontani a piacra ezeket a megoldásokat. Tehát az elején még viszonylag gyenge minőségben, viszont ők azért elég gyorsan beletanultak, és ezt majd későbbiekben látjuk, hogy mennyire gyorsan tanultak ebbe bele. És kihoztak minden különféle variációkat, tehát ők is próbálgatták fejleszteni, közösségbe visszaadni némi segítséget. A lényeg a lényeg, hogy lényegesen olcsóbb hardvert tudtak kínálni. Az elején furcsa is volt ez az embereknek. Tehát az, hogy most ahogy egy tök olcsó kínai valamit vegyek meg ahelyett, hogy megveszem az olasz minőségit. És hát nyilván, ha az olasz minőségit megvetted, akkor támogattad nyilván a fejlesztőket ezzel. De egyre jobban hozzászoktak az emberek, hogy oké, az olcsóbbakból is lehet olyat választani, ami jól működő, vagy esetleg még jobban is működik tovább, jobban van továbbgondolva.

- Milyen érdekes az, hogy tulajdonképpen oktatási célra jön ez ki, tehát nincs piaci igény, vagy hát nem akkora igény van erre az egészre, majd az, hogy ezt megcsinálják, elkezd a piac felfedezni magának olyan dolgokat, amivel megteremti az igényt. Tehát, hogy tulajdonképpen kicsit fordítva kezd el ez működni.

- De mostanában elég sok ilyen van. Tehát, ha belegondolsz, a drónozás például. Tehát, igazából a drónozásnál, ha belegondolsz, az RC-s kis helikopterek, repülőgépek, azok már nagyon régóta itt vannak velünk, de egyáltalán ez az irányvonal így született meg, és ott is igazából alulról felfelé ment. Tehát egy lehetőség nőtt ki ilyen szinten.

- De hát ez mindig jobb, vagy hogy mondjam, emberibb ez az egész.

- Hát igen, meg ha belegondolsz, egy vállalat szempontjából sokkal kisebb a rizikó is. Tehát, hogy nem neked kell belefektetni a sok pénzt, hogy most elmagyarázd, hogy miért is jó ez, hanem hogy az emberek fokozatosan nőnek rá, a gyerekbetegséget közbe növi ki. Nyilván a hátránya is megvan, hogy azért itt nagyon nagy a forgási irány. Tehát, hogy az Arduino még viszonylag sokáig bírta a piacon. Ugye az Arduino Uno volt anno az első ilyen szinten, milyen meglepő a neve, és utána rengeteg más verzió követte, ami specializált volt valamilyen szinten, és az érdekesség az benne, hogy az Arduino jelenleg is él és virul. Eredetileg ugye az Arduino úgy született, hogy neki nem volt semmilyen internetes, tehát nem volt plusz kommunikációs formája, lehetett vezetékes kommunikációt csinálni rajta, egy soros portos kommunikációt például létre lehetett hozni, de alapjában nem tartozott se wifi chipet, se bluetooth chipet. 2005-ről beszélünk, tehát azért a Wifi is még nagyon gyerekcipőben járt ebben az időben. A Bluetooth is volt az akkori telefonokon bluetooth, de hát na.

- Tehát, hogy képeket küldözgettünk egymásnak.

- Igen, meg az ára ugye ezeknek a chipeknek azért nagyon-nagyon magas volt. Tehát, hogyha most egy oktatási célú eszközről beszélünk, abba ezeket a chipeket nem lehetett belerakni, mert annyira meglőtte az árát alapból, hogy nem volt, aki megvegye. Vagyis az elején, aztán utána fejlődött ez a piac, és olyannyira fejlődött, ugye megjelent anno az iphone 2009-ben, amit ha megnézzük az iphone-t, az egy ilyen szempontból szintén egy ilyen egylapos számítógépről beszélünk, aminek van egy érintőjeles kijelzője, és decool, aztán az összes többi azt a szoftvert tolja oda, mint ahogy a mai telefonoknál is ugyanez igaz. És ez egy olyan szintű nézőpontváltást hozott, tehát, hogy 2009-ben jelent meg, 2012 környékére azért már Android telefonból lehetett venni. Kvázi azt mondom, nem mindenkihez vágtak hozzá rögtön, de azt mondom, hogy aki középkereseti osztályban volt, az megengedheti magának, hogy vegyen egy telefont. Tehát hozzászokott az ember ahhoz, otthon ugye elindult az internetkor olyan szinten, hogy már 2012-ben már simán DSL-es kapcsolatunk volt, lehetett netezni rendesen. Tehát, hogy nem a pityegős időszak korát éltük. És a hardver szempontjából is ezért érdekes a dolog, mert ekkor jelent meg ez egy angol fejlesztés, a Raspberry Pi első verziója.

- Na, én őt ismerem. Amiről eddig beszéltünk, nem nagyon. Itt van a generációs különbség.

- Igen, kettőnk között.

- Igen, igen.

- De a Raspberry-t, azt én már ismerem. Én találkoztam is vele. Láttam is már, meg hát azóta tulajdonképp. Hát amióta itt több mint egy éve veled szemben ülök, azóta elég sűrűn hallom, meg amikor nem tudom, bármilyen Youtube videóban, hogy valamit csináljunk, bütykölgetnek, és biztosan.

- Jó, akkor hozok egy Raspberry-t, azt akkor avval megoldom.

- Abszolút. Érdekes egyébként ez pont ugyanígy egyébként egy oktatási projektből indult ki, tehát az eredeti elképzelés alapján ekkor egyébként több ilyen megoldás futott, például a BBC-nek is egy kifejezetten ilyen célú kis projektje, amit tudni, hogy a gyerekek szokják a programozási nyelveket, ismerkedjenek vele. Ugye az Ardunió esetében mondjuk egy C-jellegű programozási nyelvvel lehetett, és ott kaptak alapból egy felületet, amin végig lehet ezt vinni. Rengeteg olyan funkció van benne, ami jelzi, hogy most itt probléma lehet, meg hasonlók, és persze ezt továbbfejlesztették. És az Raspberry Pi-nál annyi plusz volt, hogy ez már nemcsak egy mikrokontroller volt az elejétől kezdve. A Broadcommal együtt hozták létre anno ezt a céget, és a Broadcom-nak a chipjeit kezdték el berakni. És az első olyan chipek voltak, ugye 2012-ről beszélünk, ami arm processzoros chipek voltak. A telefonokban volt ilyen elsősorban, és a két világ még nem nagyon keveredett a PC-s, kvázi asztali jellegű chipek, meg a mobiltelefonos chipek, és a Raspberry mégis ilyen szinten egy kis számítógépnek az életérzését hozta. Lehetett rá operációs rendszert rakni, mert ott kezdődik, hogy ezen valamilyen linux tudott futni, teljes értékű linux akár. És innentől kezdve az ára megint csak, ha az Arduino-t nézzük, a megfizethetőbb kategória volt. Tehát, hogyha azt mondom, hogy egy laptopot megvehettem, egy olcsó laptopot mondjuk 2012 környékén, mondjuk 101 néhány ezer forint környékén, akkor ezeket a Raspberry-ket meg tudtuk venni nagyjából ilyen 40-50 ezer forint környékén. És a Raspberrynek a nagy előnye, amit örökölt egy kicsit az Arduinotól, hogy van egy úgynevezett GPIO lábkiosztása neki, az azt jelenti, hogy van egy csomó tüskénk a lapon, és azokon különböző kommunikációt tudunk folytatni. Az egyiknél mondhatjuk azt, hogy ezt a kettőt összezárjuk, az olyan, mint egy kapcsoló. A másikon van egy I2C vagy I4 c kommunikációt tudunk csinálni, tehát hozzá tudunk kötni mondjuk egy külső szenzort. A másikon mondjuk soros kommunikáció van, tehát ami olyan eszközt tudunk hozzákapcsolni, amit Soros kommunikációt tud folytatni. És a többi, és a többi. Ezt megörökölte kvázi a Raspberry Pi is. Ezen a megoldáson viszont innentől kezdve modulárisan bővíthető volt, úgynevezett heteket, kalapokat lehetett rárakni a Raspberry Pi-ra, és így lehetett szünetmentesíteni, lehetett mindenféle kijelzőt, érzékelőt, nagyjából bármit rárakni.

- És gondolom, ebben az időben raktak is rá bármit.

- Hajjaj!

- Minden, tehát hogy így beindult az a nagy bumm ezzel, hogy, hát akkor bütykölgetek.

- Igen.

- Ez egy prototyping volt.

- Ez a 2012-es időszak, vagy a 2010-es évek eleje, az pont az az időszak, amikor már technikai eszközökből azért el vagyunk látva.

- Igen.

- Tehát úgy van mindenhez valamink. Felnőtt egy olyan generáció, aki már beletanult ebbe az egészbe, a digitális világba. Nem bennszülött, nem a születésétől kezdve, de ahogy elkezdtem megtanulni, nagyon sokan érdeklődtek. Hát tudom, nekem nem ez az időszak, hanem inkább a 2005. és előtti időszak az, amikor már hatalmas lanpartik vannak, és akkor meg voltunk őrülve, hogy hú, látom a gépedet, meg látlak, meg minden. Pedig mi kis csimaszok voltunk, semmi extra, de már mi akkor meg voltunk körülvéve. Nekem például volt egy olyan ismerősöm, annak idején, aki otthon forrasztgat. Nem tudott semmit, amit forrasztgatott, csak annyit csinált, hogy az akkori televíziós sorozatok, amik ilyen menők voltak, abból az eszközökből, mert az is így a Star Trek, meg ezek a világ, abból az eszközöket összerakta valahogy úgy, hogy az úgy nézzen ki, és mondjuk pittyegjen, megvilágítson.

- Nagyon menő.

- És akkor tudod, így hozta le az udvarra, hogy nem tudom, volt egy olyan sorozat, hogy ilyen kapukat nyitogattak meg, és különböző Slider.

- Slider.

- Na, és azt játszottuk állandóan. Megnéztük a sorozatot, lementünk az udvarra, és akkor hozta a kis pittyegőjét, nehogy ő is otthon már forrasztgatott. Hozzáteszem, belőle most rendszergazda lett, tehát hogy ő a programozást is hozzátanulta, de hogy akkor ennek ilyen nagyon nagy, nem tudom, keletje volt, és hogy a 2012-es év, hát ott azért már van mindenkinek minden. Hát akkor már vannak okosak, akkor már egész jó okostelefonjaink vannak, meg úgy mindenhez tényleg hozzá lehet férni. Ha van hozzá pénztárcád, egy vagy van skilled, hogy ezt  megcsinálnd.

- Abszolút. És itt jött elő egyébként a Raspberry pi-nak a másik, tehát, hogy amíg az Arduino esetében nem igényeltünk kijelzőt, képernyőt, működött magában, leprogramoztuk, kész, az ott dolgozott. Addig a Raspberry Pi már arra válaszol, ami a mobiltelefonokkal jött elő és erősödött meg a kontrollmániánk, hogy mindent látni szeretnénk, kontrollálni szeretnénk, és ugye a Raspberry Pi.nak is, mint ahogy az Arduinó-nak több verziója van, a Pi a legismertebb mikroszámítógép, de ennek van két kisebb verziója, a Zero iránya, a Raspberry Pi Zero, illetve a Pico, ami meg ennél még kisebb, nagyjából ott az Arduino kis lapja, tehát a Nano lapjaihoz lehet hasonlítani. Ezek már rendelkeznek kommunikációs eszközökkel. A nagy Pi, az bluetooth wifi és LAN kapcsolatot képes csinálni. A HDMI kimenete van audio jack kimenete, tehát kvázi tényleg egy mini számítógépként használhatjuk, és ez az időszak az, amikor hát otthon is lehetett, eddig az ideig is nagyon jól lehetett otthoni számítógéppel linuxot rakni, de hát attól most windows dual boot, meg neked mi van otthon a számítógépeden, satöbbi, satöbbi. Ezek a prototiping boardok, mint a Raspberry Pi, ezek viszont lehetőséget adtak a kísérletezésre. És eljutottunk odáig, hogy a Raspberry Pi-nál rájöttek, ugyanúgy, mint az Arduino-nál egyébként, hogy hát ez egy olyan cucc, amit egyébként nem csak prototypingre lehet használni, csak nem csak kísérletezésre lehet, hanem erre működő rendszereket is lehet tenni, hogyha jól kvázi ipari minőségben épített fel, ipari körülmények közé tervezed. Merthogy maga az alapkoncepció ezt lehetővé tette. És most egy kicsit visszacsatolok a mostani időre, hogy a Raspberry Pi jelenleg a negyedik generációjánál jár. A harmadik generáció volt talán ilyen szinten a legnépszerűbb, ott kezdett el leginkább terjedni, és minőségi ugrás volt a 3 és a 4 között, tehát amíg a 3 még nagyon prototiping board volt, addig a négy az kifejezetten mikroszámítógép. Tehát már egy olyan céllal is és olyan minőségben készítették ezt a kis eszközt, hogy ezen oktatási céllal például lehet belőle kapni olyan szettet, ami egyébként egy billentyűzetben, mint egy Commodore 64-et használ, billentyűzetbe van beépítve, és egyből hozzákötődött a tévéhez, és tudsz programozni rajta, tehát mikroszámítógépekként lehet használni, akár lehet egy olcsó számítógépként is használni. Magyarországon is rengetegen próbáltak irodai szoftvereket alkalmazni rajta. Nem feltétlenül a Windows és a Word futtatására találták ezt ki. De mondjuk egy Open Source környezetben valamilyen Linux alatt, valamelyik szintén opensource megoldással simán működik a történet. Tehát, hogy ebbe az irányba is sokan elmentek. És akkor tulajdonképpen, ahogy ez így elindul. Na, most nagyon butákat fogok kérdezni, úgyhogy előre is elnézést kérek minden hallgatótól, hogy ennek ugye nyilván van egy számítási kapacitása. Volt egy határ, hogy mi az, amit ráköthetsz, vagy mi az, amit nem? Tehát, hogy így feszegették a határait?

- Abszolút.

- Tehát, hogy mit tudom én, egy ilyen. Nem tudok mire gondolni hirtelen, de nyilván nem csináltak egyből okosotthont, vagy hát nem tudom, de hogy egy ilyen otthoni automatizációt azért el tudott vinni? Alapvetően, ha a számításigényes műveletekre gondolunk, akkor általában a játékok kerülnek elő, mint ami tényleg ilyen jellegű. Az okosotthon eszközök esetében inkább a kommunikáció az, ami el tudja vinni. És itt is ez volt az érdekessége az eszköznek. Ugye a Raspberry Pi esetében úgy oldották meg sok esetben, hogy volt egy USB csatoló felület, ugye az USB, az Universal Serial Bus, vagyis Univerzális soros sport. Tehát ezen az Univerzális soros portra próbáltak lapon belül is bekötni mindent. Ezzel biztosították a hálózati kommunikációt, mindent. Ennek voltak limitei, pont attól, hogy ez egy USB csatlakozás, tehát az USB-nek van átviteli sebessége. Tehát mondjuk nem feltétlenül volt jó egy Pi-as arra, hogy most éppen online kódoljam le a plexszel és alakítsam vissza a gyerekeknek a mit tudom én milyen meséjét, a nagy felbontásból az éppen mobiltelefonjára való megoldásra. Tehát az ilyen számításigényes műveleteket nem végezte el jól, de egy csomó mindent meg tudott csinálni. Kifejezetten automatizálásra, és az automatizálás esetében is, ha most a programozás irányt nézzük, akkor azért ahhoz képest, ami mondjuk a '90-es vagy a 2000-es évek elején volt, ahhoz képest azért most nagyon-nagyon sok mindent rányomunk a rendszerünkre és egymásra pakolgatjuk, mert megtehetjük, mert nagy számítási kapacitási háttér van, ezért nagy monstrumokkal dolgozunk minden esetben. És ez nyilván sok esetben, amikor mondjuk egy azonnali reakció szükséges, tehát például felkapcsolom a lámpát, akkor nem mindegy, hogy egy másodperccel később, vagy azonnal kapcsol fel a lámpa. Ilyenkor ez fontos. Ezért van az, hogy a rosberry paynál is előjönnek azok a törekvések, hogy minél egyszerűbb, minél lecsupaszítottabb rendszer elemekből építkezzünk föl és azokból próbáljuk összerakni egy-egy megoldást, hogy az minél jobban kihasználja ennek a hardvernek a lehetőségeit. Ugye a nagy előnye, hogy ő egy önálló kis egység, nem fut mellette semmilyen olyan plusz, egyéb, amit játszunk rajta, valami, ami egyébként kockáztatná azt, hogy az adott rendszer valamiért lelassul. Merthogy most tényleg csak mondjuk zenehallgató szerverre használjuk, vagy éppen az otthonunk vezérlésére. És itt volt a sérülékenysége is egy kicsikét a rendszernek, hogy ezek SD kártyáról működtek. A kezdetben csak SD kártyáról. Most az SD kártyáknál.

- Megírtad a kódot az SD kártyára.

- Hát konkrétan úgy működött az SD kártya, mint most a merev lemez a számítógépen. az SD kártyákat nem erre találták ki elsősorban. A legnagyobb problémája az SD kártyáknak, hogy nekik van egy élettartamuk az alapján, hogy mennyi írás. Tehát sokat lehet róla olvasni, de ráírni véges számút. És hogyha egy operációs rendszert üzemeltetsz, ott azért rengeteg írási folyamat van, attól függően, hogy milyen műveletet hajtasz végre. Ezért akik például iparban használták fel, most is vannak még, akik SD kártyáról üzemeltetnek, és szokták mondani, hogy ipari SD kártya, majd ezt mindjárt megfejtjük, hogy ez micsoda, SD kártyáról üzemeltetik és működik 10-20-30 évig is, merthogy nem végeznek rajta komolyabb írási műveletet. Tehát, hogy ez tervezés kérdése, ha olyan megoldást rakunk rá, olyan megoldással üzemeltetünk egy SD kártyáról, mondjuk, egy mikroszámítógépet, bármit, amelyik erre lett tervezve, nem ír sokat, megfelelő hardver van mögötte SD kártya szinten is, akkor az nagyon sokáig tud élni. De ez hozta el a bizonytalanságát. Egy kicsikét olyanra használtuk azt az SD kártyát, amire nem kellett volna, operációs rendszert üzemeltetünk rajta. És akkor itt jöttek a különböző megoldások, amik már mondjuk a 4-es szériában, meg a 3-as széria végén már jellemzők voltak, hogy akár hozzáköthettél egy külső merevlemezt, SSD-t, M2-t, ugye írható memóriát, állandó tárolású írható memóriát, vagy az EMMC csipet például, ami a mobiltelefonoknak egyébként gyakori adattároló része, tehát az van benne a mobiltelefonunkba, ami már lényegesen több ilyen írási műveletet tud kezelni. Úgyhogy ez került bele, és eljutottunk odáig egészen, hogy bizony nagyon-nagyon sok ipari üzleti okosotthon megoldásban is egy ilyen egység a lelke az egésznek. Mert megbízható, kihoztak belőle egyébként egy úgynevezett computing modult. Ez úgy néz ki, mint egyébként egy számítógépes memória, tehát egy picike lapka, és minden egyebet te pakolsz köré. Tehát amíg a Raspberry Pi-on ugye ott van a HDMI csatlakozás, satöbbi, satöbbi. Ez a computing modul, ez csak egy egyszerű kis sínes, olyan, mint egy számítógépes memória, amit beleraksz egy alaplapba, és ott az alaplapot lehet variálni, hogy mi legyen körülötte.

- Ühüm.

- És ezt nagyon sokan használják, nem véletlenül egyébként, mert tényleg elég stabil, és használhatjuk ezt a Raspberry Pi-t innentől kezdve mindenre. Ennek a rosbergi pályának van egy nagyon jó kiegészítője, hogyha hívhatom így, az Arduinónak a netes verziója, vagy kommunikációs verziójának hívjam? Ez az ESP csipeknek az időszakából származik. Az ESP, az Espective-nek az első olyan kommunikációs csipje, az ESP 82-66-os számú csip, ez csak azért érdekes megjegyezni, mert ez volt az első elérhető árú, olyan jellegű chip, mint az Arduino, csak ő képes volt wifin kommunikálni első körben. Tehát már hálózatra tudtuk kapcsolni. Meg is jelentek viszonylag gyorsan az első olyan ESP csipet magába foglaló eszközök, mint például a Sonoff és akkor már talán ismerős vizekre evezünk és a Sonoff nevét már többen hallhattátok. A Sonoff Basic nevezetű eszköz jelent meg, ami semmi másról nem szólt, minthogy egy ESP chipet összepárosítottak egy relével, ami meg tudta szakítani a 230 Voltnak a menetét. Tehát tudtunk vele kapcsolni, akár wifi-n távolról is.

- Igen, és ez egy.

- Elérkeztünk tulajdonképpen a küszöbhöz, hogy akkor innentől kezdve.

- Igen, mert eddig mindent neked kellett forrasztgatni. Tehát eddig a hardvert te állítottad össze, vagy ha nem forrasztgatni, akkor is összedugdosni mindenféle kis lábakat össze-vissza, ha mást nem. És itt jutunk el odáig, hogy konkrét kész okosotthon elemeket kapunk, amit viszont úgy programozunk, ahogy szeretnénk. Ugye eredetileg az ESP megjelenésekor, illetve mielőtt még a Sonoff belépett, és itt mindenféle megoldások voltak. Kétféleképpen lehetett programozni. Az egyik a Lua nyelv, amit alapból támogatott, vagy az arduinónak a felületére általában mindig csináltak olyan megoldást, hogy az Arduino felületére lehessen programozni, tehát ugyanúgy, mint az Arduino-s eszközöket, lehetett programozni. Utána megjelent egy úgynevezett Tasmota firmware a Sonoff eszközökre. Ez egy nagyon pici olyan megoldás volt, ami egy picivel webböngészőt csinált, viszonylag egyszerűen lehetett konfigurálni, tehát hogy picit programozni kellett, de mégiscsak egy lényegesen egyszerűbb megoldással kellett programozni, és egy webes felületet adott, amit kívülről is meg tudtunk szólítani mindenféle módon, aminek a nagy előnye az volt, lokálisan működött, A Sonoff alapmegoldásával szemben, és be tudtuk kötni például egy Raspberry Pi alá is. Tehát, hogy a kettő tudott kommunikálni, tehát a Raspberry PI-NAK a távoli kezei tudtak lenni ezek az eszközök. Rárakhattunk izzót, és akkor tudta kapcsolgatni, dugaljat szintén ugyanezt meg tudta csinálni. Nagy hátulütője ennek a Sonoff Basic-nek az volt, hogy ez egy ilyen nagyobb sportszelet, vagy inkább Balatonszeletnél legyen Balatonszelet méretű megoldás. Tehát, hogy ezt úgy elrejteni nem olyan egyszerű egyébként, mondjuk, főleg kapcsoló meg konnektor mögé.

- Úgy nehéz.

- De egyébként egy kész megoldás volt. Ezt most azért említettem meg, merthogy nagyjából most már ez a 2018 év vége, 2019 elején járunk, amikor ezt a problémát felismerve az Alterco Robotics, aki egy bolgár cég, és ebben az időben ők SMS gateway-ek forgalmazásával foglalkoztak. Európában a legnagyobb volt. Tehát, ha valamelyik banktól, vagy a Vodafone-tól, vagy bárkitől kaptál SMS-t, az valószínűleg az ő gateway-jükön keresztül is ment, meg hát az összes többi spam is hozzáteszem. Tehát, hogy aki szeretett volna ilyen módon sms-t küldeni, kvázi ismeretlen telefonszámról, idézőjelbe téve, az ő megoldásukon keresztül tudta megtenni. És az Alterco gondolt egy nagyot, anno 2019 végén, 2018 elején beindították az Alterco Robotix néven grandiózus tervüket, és kijöttek az első Shelly-1-es nevezetű eszközükkel, ami már megint csak sok mindenkinek ismerős lesz

- Nelem is ismerős lesz.

- Kezdesz komfortosabbá válni a témában. Ugye a Shelley-1-nek a kicsi ronda, de a miénk kiindulással készült az eszköz. A lényege az volt, hogy egy viszonylag kis eszközt hoztak létre, amit akár a szerelvénydobozba is, ha szerencsénk volt, be tudtunk pakolni egy kapcsoló mögé, és kvázi így otthon a kapcsolót tudtuk okosítani. Mert eddig ezeket a Sonoff reléket valahova el kellett helyezni. Ugye a legtöbb ilyen eszköznek a problémája, hívhatjuk ezt problémának -, hogy hát neki áram kell, tehát nem elég a fázis, meg kell neki egy nulla is. És hát a kapcsolóknál ugye a legtöbb esetben ez szokott a probléma lenni, hogy ott nincs nulla. Úgyhogy ez hívta elő a következő termékeket, és itt kezdtek el gondolkodni a megoldásban, és itt érünk el ahhoz az eszközökhöz, amelyek, hát hívjuk így, hogy parazita módban működnek, tehát hogy ők a nullájukat az eszközön keresztül folyatott áramból kapják, akár legyen az izzó, vagy bármilyen más megoldás, minimális áramot átszivárogtatnak, így ezek az eszközök felhelyezhetők hagyományos kapcsolók helyére vagy mögé.

- Durva.

- És 2019-ről beszélsz, ami így most volt, tehát tegnapelőtt kvázi, és hogy hogy jutunk el arra a pontra, hogy akkor innentől kezdve elérkezik az az időszámítás az okosotthonosításnak vagy otthon okosításnak, hogy így rendelkezésre áll minden, hiszen amit az elején felvetettem, hogy milyen érdekes, hogy ez a piac hogy indul be, hogy pont fordítva, hogy lentről építkezik, ergo nem az van, hogy lesz egy. És akkor valahol itt kapcsolom ide azt, hogy ami nekem mindig is a problémám, hogy miért nincs az, hogy van valaki, aki ad valamit, egy nagy rendszert, azt arra lehet mindent kötözgetni. Hanem, hogy ugye itt pont fordítva van, hogy lentről építkezett az egész, és a gyerek betegségei, meg az, hogy mi is a problémám, mit is kell megcsinálnom, hogyan kössem a dolgokat, mindezt nagyon kevés adatátvitellel, vagy rövid kódolással, hogy ezeknek mind meg kellett történnie ahhoz, hogy végül is ne az legyen, hogy legyen egy nagy gigavállalat, aki ad neked mindent és ezt vásárolod meg, hanem válogathatsz a piacon, és hogyha úgy van, és van is hozzá kedved, akkor te megcsinálhatod magad. Hiszen az otthon mindenkinek egyedi, és megcsinálhatod magadnak, hogyha értesz hozzá, vagy hívsz egy szakembert.

- Milyen érdekes.

- Ez kifejezetten az alulról építkező okosotthonoknak a háttértörténete, és azért érdekes még egy picit ez a dolog, mert ha megnézzük, hogy honnan indult a forrasztgatásos, Kínából rendelős, Kínából érkező eszközökről. Az elején ezek az eszközök nagyon megbízhatatlanok voltak. Nagyon sok kompromisszumot kellett kötni. Tehát, hogyha wifi kommunikáció volt egy ilyen kis ESP chipen, azt most kiraktam a kertbe, hát hogy lássam el árammal. Elemet rakok mögé, de azt napelemmel be kell táplálni. A wifi kommunikáció nagyon sok energiát eszik meg. Akkor küldjük el aludni ezt az eszközt. Tehát egy csomó olyan dolgot hozott közben, amit próbáltak a hobbisták megoldani, és kinőtte magát egy olyan piaccá, amit nagyon sokan komolytalannak vesznek. Pont azért, mert voltak ilyen gyerekbetegségei, de én nem írnám le ezt az irányvonalat, már csak azért sem, mert ha megnézzük, a Phillips-hue, ami 2012-2013 környékén került a piacra, tehát pont akkor, amikor a Rasberry Pie az ő eszközeiket megnézzük, akkor most a vezeték nélküli világításvezérlésnél nagyjából az etalonba tudnánk pakolni ilyen szinten, mert olyan szinten megbízhatóvá vált, és olyan szinten fixen építette ki anno a Phillips. Ugye most a Signify nevezetű, hát Spinoff vezeti ezt a dolgot. Tehát ezek az eszközök megbízhatók lettek, mert bízhatóvá váltak, akik ezekkel találkozott mondjuk ezelőtt 3-4-5-10 évvel, teljesen más tapasztalatot szereztek akkor, mint amivel most találkozik az ember. Ettől függetlenül, mert hogy most a csináld magad okosításról beszélünk, azért létezik és majd erről is beszélni fogunk. Az épületautomatizálási irányvonal, ami meg majd fölülről csorgott lefelé. Tehát, hogy egy ipari környezetből, egy ipari megoldásokból jutott el odáig a ház automatizálás, hogy egy fölülről mindent vezéreljünk dolog van, és akkor ott majd ezt össze tudjuk foglalni.

- Jó, igen, de ott azért úgy el is tudjuk képzelni az egészet, de akkor is, ha úgy vesszük, az alapok, hogy mikor, mivel, hogyan, mit kommunikáljon, és ami számomra érdekes, hogy ez az egész úgy, ahogy van, érdekes, csak hát az első, nem tudom, húsz percben így csak pislogtam, hogy mi van? Mert hogy nem látok rá, de hogy nekem például azt hiszem az öcsémnek volt ez diplomamunkája, hogy Raspberryre hogy írjon úgy minél rövidebb kódot, hogy az a legtöbb dolgot hogy tudja megcsinálni, hogy minél rövidebb a kód, vagy minél egyszerűbb, és hogy ezen nagyon-nagyon sokan dolgoznak azóta is, hiszen mi is beszéltünk már erről, hogy azért az okos eszközökben nincsen hatalmas nagy számítógépbe táplálva, ezért az alapvető dolgokat azt minél jobban le kell rövidíteni, mármint a kódokat, de ez a része nagyon kemény, hogy ez így tulajdonképpen különböző sufnikból, garázsokból indul el.

- Igen, igen.

- És sokan dolgoznak ezen egyszerre, és mindenki egy nagyobb jó érdekében, de kevesen tudnak a másikról, de onnantól kezdve, hogy ez egy nyílt forráskódú, meg hogy meg lehet osztani, meg, hogy ez így elérhetővé válik, és hogy ráadásul nekem az a legszimpatikusabb ebben az egészben, hogy a Raspberry attól függetlenül, hogy ő is ezt az oktatási rendszert kezdte ki, hogy akkor tanuljatok, itt van, hogy felfogta azt, hogy az emberek megtanulták, vagyis sokan megtanulták, ők már nem tanulni akarnak, hanem minél jobban fejleszteni. És hogy nem azt mondta, hogy volt benne annyi, hogy akkor váltok egy kicsi szemléletet, és akkor figyelj, akkor én most itt adok neked még több lehetőséget, meg akkor csináld ezt, és akkor csináld, majd lesz belőle valami, meg amúgy használd minden eszközben, hiszen ez egy jó cucc. Ez a szemlélet az, ami szerintem amúgy az egész okosotthon világát így átlengi, hogy vannak a nagyok, de hogy a Phillips hue is meg a Philips is ebből az érából meríti magához a tudását, és hogy ezek mindig olyan, hát nem tudom, én ilyen idealista vagyok, ezek mindig olyan király dolgok, hogy így egy-két forrasztópákából eljutottunk odáig, hogy mi nem ilyen király, úgyhogy ezek így éltek királyi dolgok.

- Azért érdekes egyébként, mert hogyha megnézed, hogy mondjuk egy Samsung, aki ugye elhatározta, hogy ő márpedig az IOT királya lesz. Mennyi fejlesztési pénzt és mennyi irányt, meg piacfelmérést, meg csoportos szondázást, meg ilyesmit csinál, és kihoz mondjuk egy terméket, 2015-ben az okos hűtőjét, ami piszok nagy bukta lett. Közben mindenki csinálgat mindenfélét, mindenbe is beleteszi ezt, ugye a Samsung is elmondta, hogy mindenbe bele kell rakni a chipet, hogy az kommunikálni tudjon. Most is ezt hangsúlyozom, de hogy amikor alulról építkezik, sok vicces, meg egyéb ötlet van, de ezek itt szépen lenyesegetődnek, és lehet, hogy egyik ötletből születik a másik, ami meg azt mondja, hogy hú, hát ez milyen jó. Hú, itt tényleg ezt lehet használni. Tehát, hogy szépen kinövögeti és ahogy nyesegetődik le, közben működik. És a nagyvállalatoknál ez sokkal nehezebb nyilván, mert pénzt szeretnék keresni, tehát ezt kicsiben nem tudod elkezdeni nyesegetni, hanem elvileg jól megtervezetten piacra dobod, és akkor vagy siker lesz, vagy pedig bukta, mint ahogy láttuk ezt például az okos hűtők esetében, akik most megint újabb kört tesznek a piacon, és újból próbálkoznak.

- Feleslegesen. Ne próbálkozzatok, kedves, okos hűtők és gyártók, semmi értelme.

- Ahogy megbeszéltük ezt a korábbi adásunkban, hogyha visszanéztek a konyhai eszközökkel kapcsolatban végig beszélgettük, hogy mindennek megvan a maga helye, de nem feltétlenül szeretnénk posztolgatni a sütőben lévő csirkének a készségi állapotát automatikusan, merthogy nem feltétlenül ez a jó irány itt. Úgyhogy én ezt szerettem volna itt összefoglalni, ezt szerettem volna megmutatni nektek, hogy hogyan jutottunk el a mai 2022-es állapotig, amikor megint lesz majd egy lehetőség, de ez mind, amiről beszéltünk, ez főleg hardver. És úgy néz ki, hogy a hardver esetében most már nem feltétlenül kell forrasztgatni, van rá lehetőség. A jó az, hogy az ember most is megteheti ugyanazt, azt mondhatja, hogy ő márpedig magának az alkotás öröméért, mert ő abban bízik, mert ő szeretné, összerakhat egy hardvert, de aki azt mondja, hogy én nem értek a hardverkészítéshez, viszont van egy csomó hardveres legókockám, amiből össze tudok pakolni egy rendszert, és majd szoftveresen lefejlesztem, arra van lehetőség, és egy kicsit utalnék Balogh Petyának a mondására, amikor Balogh Petya említette, hogy ő is a szoftverben hisz jelenleg, tehát a vállalkozási irányvonalakban azt mondja, hogy a szoftveres irányvonal az, amiben erősen lehet előre menni. Itt is azt gondolom, és hogyha megnézitek a mostani piaci híreket a meader és az egyéb dolgoknak a megjelenését tekintve, akkor ez is azt világítja meg, hogy akár a szabad fejlesztésű hobbista irányvonal, akár pedig a nagyléptékű ipari irányvonal kezdi szétválasztani a hardvert és a szoftvert, és a szoftver egy kicsikét nagyobb fény vetül most már, és mindenki azt próbálja elérni, hogy olyan felületet kapjál, amin egyszerűen tudsz dolgozni, de mögötte, hogyha te létre akarsz hozni valamit, akkor viszonylag egyszerűen tud megtenni.

- Nyilván ez annak köszönhető, hogy minél szélesebb körben elérjen. És tök izgalmas, hogy most ennek így a kellős közepében vagyunk.

- Ott a legmélyén.

- Igen, igen. És hogy innen mi lesz, mert eddig nagyon szépen alakult minden. Most kéne azt, hogy egy kicsit okosan gondolkodjanak a nagyvállalatok, meg mindenki, hogy ne kövessük már el ugyanazokat a hibákat, mint mindenhol, mert akkor ez egy ilyen, nem tudom.  Az én idealista világképemet jobban segítené.

- Igen, körülbelül.

- Na, hát ez egy nagyon izgalmas összefoglaló volt. Én is rengeteg újdonságot tanultam. Nem azt mondom, hogy nekem most hirtelen kedvem lett forrasztgatni, de szerintem sokan vannak a hallgatóink közül, akik otthon bütykölgetnek, úgyhogy reméljük, nekik is hasznos volt ez a tudás, akik ezt nem tudták, azoknak biztos, biztos nagyon hasznos volt ez a tudás, és akkor majd szerintem egy következő adásban, vagy egy-két adással később, meg akkor beszélünk erről a nagy automatizációs részről. Úgyhogy köszönjük szépen, hogy egyrészt Peti, köszönjük szépen ezt a történelmi áttekintést, majd a következő órán felelek belőle, és akkor majd megnézzük, hogy mi marad meg. 

Nektek pedig köszönjük szépen, hogy meghallgattátok ezt az epizódot, jövünk legközelebb is, hogyha ezzel kapcsolatban vagy tényleg bármivel kapcsolatban van hozzászólásotok, vagy kérdésetek, akkor nyugodtan keressetek minket minden Social felületen, fent vagyunk Facebookon, Instán, lépjetek be a csoportjainkba. Nagyon örülünk neki, hogyha bekövettek vagy feliratkoztok, bármelyik podcast felületen a csatornánkra, jöhetnek a lájkok, jöhetnek a feliratkozások, mi csak hálásak vagyunk értük. Úgyhogy köszönjük szépen, hogy itt voltatok! Szevasztok!

- Sziasztok!